Jeffrey Williams amerikai űrhajós vasárnap délelőtt sikeresen végrehajtotta a magyar Focus kísérletet a Nemzetközi Űrállomás (ISS) fedélzetén. Az anyagtudományi kísérletben fémhabot állított elő és annak tulajdonságait vizsgálta.
Az űrsörnek is becézett, magyar fejlesztésű fémhabról már többször írtunk, de az elmúlt évek egyik legizgalmasabb magyar űrkutatási projektje most ért révbe: eddig csak a Földön gyártottunk fémhabot, február 7-én azonban az ISS-en, mikrogravitációs körülmények között sikerült fémhabot fejleszteni és annak tulajdonságait vizsgálni.
A Focus (Foam Casting and Utilization in Space) projekt egy fémhabot előállító berendezést küldött az ISS-re, a szerda hajnalban Bajkonurból elindult Progressz 37P teherűrhajóval. Bárczy Pál egyetemi tanár, a berendezést kifejlesztő, miskolci székhelyű Admatis Kft. igazgatója akkor elmondta, hogy a habokban, akár folyékony, akár szilárd állapotban vannak, gázbuborékok – úgynevezett cellák – találhatók. Fémből azonban nehéz habot előállítani, mert a gravitáció igen nagy mértékben befolyásolja a cellák méretét, alakját.
A vasárnap lezajlott kísérlettel a habképződés mechanizmusának mélyebb megismerése vált lehetővé, illetve a habszerkezet stabilitásának vizsgálata mikrogravitációban. Az NKTH és az európai űrügynökség (ESA) által is felkarolt projekten három évig dolgoztak a magyar kutatók. Bárczy Pál a Népszabadságnak elmondta, hogy a projekt előzetes költségvetése összesen 260 ezer euro volt, a fellövés és az ISS-en végzett kísérlet pedig 280 ezer euróba került.
A fémhab olyan könnyű, hogy úszik a víz tetején. Tulajdonságai széles skálán változtathatóak, így az adott feladathoz adott tulajdonságú fémhab társítható. Alkalmazási lehetőségei nemcsak űrtechnológiai jellegűek, az autóiparban is használható lehet.
Forrás: index.hu

Magyar találmányok:
3,5" FDD (floppy lemez) - Jánosi Marcell
Arteriográf – Illyés Miklós
Basic nyelv – Kemény János
Dinamó – Jedlik Ányos (a találmányt nem ő, hanem Siemens szabadalmaztatta)
Eötvös-inga – Eötvös Loránd
Golyóstoll – Bíró László József
Hangosfilm – Mihály Dénes
Hidrogénbomba – Teller Ede
Holográfia – Gábor Dénes
Neumann-elvek – Neumann János
Nukleáris láncreakció – Szilárd Leó
Porlasztó – Bánki Donát és Csonka János
Rubik-kocka – Rubik Ernő
Szódavíz – Jedlik Ányos (szabadalmi oltalom nélkül)
Telefonközpont – Puskás Tivadar
Transzformátor – Bláthy Ottó, Déri Miksa, Zipernowsky Károly
Zajtalan gyufa – Irinyi János
Antimonos kéregöntés – Ganz Ábrahám
Hengerszék – Mechwart András
Sorvetőgép – Kühne Ede
Heliométeres szintezőműszer – Kruspér István
Oxigénmeghatározás – Winkler Lajos
Villamosvasút és fázisváltós villamosvontatás - Kandó Kálmán
Alumíniumléghajó – Schwarcz Dávid (Zeppelin által vált ismertté)
Elektromos fogyasztásmérõ – Bláthy Ottó
Kéziöltést utánzó varrógép – Kiss József (nem ő szabadalmaztatta)
Stencil sokszorosítás – Gestetner Dávid
Wolfram-szálas izzó – Just Sándor, Hanaman Ferenc, Bródy Imre
Légmotoros kerékpár – Vedres András
Bolygóműves sebességváltó – Galamb József (Ford T-modell)
Torlósugárhajtómű – Fonó Albert
Organoterápiás és szintetikus gyógyszerek – Richter Gedeon
Világvevő rádió (forgókondenzátor) – Korda Dezső
Félautomata fényképezőgép – Mihályi József és Riszdorfer Ödön
Filmfelvevő gép – Mihályi József
Telehor, az első tévéadó – Mihály Dénes
Televízió-képcső (modern nagyfelbontású televízió) – Tihanyi Kálmán
Színes televízió és mikrobarázdás hanglemez – Goldmark Péter Károly
Golyóstoll – Bíró László József
Gázok cseppfolyósítása – Freud Mihály 1934-ben, első felhasználás 1959-ben
Jendrassik-gázturbina – Jendrassik György
Zemplén-féle elszappanosítás és Zemplén-féle cukorlebontás – Zemplén Géza
Hexuronsav C-vitamin (aszkorbinsav) – Szent-Györgyi Albert
Elektronsokszorozó-cső – Bay Zoltán
Légkondenzációs hűtőtorony – Heller László és Forgó László
Pattantyús-módszer – Pattantyús-Ábrahám Géza
Sokszögeszterga – Gellért Károly
Béres-csepp – Béres József
Allergofilter – Vajai László
Üvegbeton – Losonczi Áron
TBK (új típusú biodízel) – Thész János, Boros Béla, Király Zoltán
Biogázreaktor – Kiss Péter
Direkt metanolos tüzelőanyag-cella – Oláh György
Transzverter – Magyar László és Csefkó Pál
Tű nélküli oltókészülék – Lindmayer István
Polarizált fényterápia (lágylézer) – Mester Endre és csapata
Humanoid látómodul (PAL-optika továbbfejlesztett változata) – Greguss Pál
Szintetikus vér (művér) – Horváth István
Analogikai számítógép[2] – Roska Tamás
Sakk-gép - Kempelen Farkas
Nyugtató – Sellye János
Az űrhajózásban alkalmazott Geometria – Bolyai János
Kettős Objektív, Binokuláris távcső és diavetítő – Petzval József
Floppy őse – Szentiványi Tibor
Forgókondenzátor, világvevő rádió – Korda Dezső
Lőelemképző – Juhász István
Hafnium, valamint az izotópok használata – Hevesy György
Atombomba – Szilárd Leó, Wigner Jenő, Teller Ede
Részecskegyorsító – Simonyi Károly
Helikopter – Asbóth Oszkár
A Föld alakjának meghatározása – Izsák Imre
Tarhonya – Bőrzacskóban vitte magával a hadba induló magyar lovas. Húsporral összekeverte és felfőzte. A mai instant levesek ősét képezte.
Villa és kanál – Az európaiak bizonyítottan nem ismerték a hús megfőzésének titkát és minden ételt kizárólag késsel ettek a magyarok megjelenése előtt.
Fehérnemű és ing – A magyarok megjelenése előtt az európaiak nem ismerték a fehérnemű fogalmát.
Nadrág, zakó, hosszú kabát és háromnegyedes cipő – A magyarok hozták be Európába a nadrágot, a zakót (kazak), a hosszú kabátot (kaftán). Amíg Európa a tógához sarut, csizmát, bocskort viselt addig a magyarok háromnegyedes félcipőt.
Gomb – A magyarok megjelenése előtt ismeretlen volt Európában a gomb, mint ruházati eszköz. Forrás: Wikipedia

Tagadhatjuk-e az ezoterikus elméletek létét pusztán azért, mert még nem találtunk megfelelő bizonyítást rájuk? Az ezotéria olyan területeket érint, amelyekkel a hétköznapi tudomány egyszerűen nem foglalkozik. Sokan már az ezotéria szó hallatán elfintorodnak, és gyakran lenézően utasítanak el minden ilyen témával kapcsolatos irományt. A józan gondolkodónak ugyanis kézzelfogható, logikus bizonyítékokra van szüksége, mielőtt bármit elfogadna, és első látásra úgy tűnik, az ezotéria a mérési eredmények nélküli, megérzésekre, bolygóállásokra és számmisztikára támaszkodó szemfényvesztők aranybányája, amely – nem utolsósorban – busás hasznot is hoz. Ezen persze nem is kellene csodálkoznunk, hiszen mindig szépszámmal voltak, vannak és lesznek olyan emberek, akik másoktól – jósoktól, csillagoktól, angyaloktól stb. – várják, hogy az életükben jelentkező problémákat megoldják, ahelyett, hogy saját sorsukat végre a kezükbe vennék. Ezzel szemben persze ott van a Tudomány, a maga megismételhető kísérleteivel, a biztos mérési eredményekkel, a matematikával és a fizika törvényeivel, amely tévedhet ugyan, de tévedéseit az újabb felfedezések, felismerések hatására hajlandó korrigálni. Nos, úgy tűnik, hogy tudományos gondolkodásunk területén épp egy ilyen korrekció előtt állunk, hiszen a mérési eredmények, bizonyos kísérletek, a józan ész és a személyes tapasztalatok egyre inkább azt az elképzelést erősítik, miszerint valóban létezik valami az anyagi világon túl és a fizikai testben leélt élet után. Ami engem illet, erős „materialista” oktatási rendszerben kiképzett diákként, majd hídépítő mérnökként mindaddig meg voltam győződve a tanultak kizárólagos helyességéről, amíg nem találkoztam olyan emberrel, aki képes volt tárgyakat mozgatni látszólag pusztán a gondolat erejével, és embereket hipnotizálni, majd a gondolat erejével irányítani őket. Korábbi fizikai, illetve biológiai tanulmányaim nem bizonyultak elégségesnek az ilyen jelenségek magyarázatához, és szkepticizmusom csúcsán azt mondtam: akkor sem hiszem, ha látom. Esetleg, ha én magam ugyanezt meg tudnám tenni, talán akkor érdemes volna komolyabban foglalkozni a témával. Így hát megkértem a „szemfényvesztőt”, hogy ha mindaz, amit mutatott, igaz, akkor tanítson meg engem is. És megtanított. Azt hiszem, életem egyik legnagyobb válságát éltem át, amikor rájöttem, hogy a világ sokkal több, mint amit az iskolában tanítanak róla. Ekkor kezdtek felmerülni bennem olyan kérdések, amelyek nem a tudományos eredményeket kérdőjelezték meg, hanem bizonyos esetekben az eredmények értelmezését. Csak, hogy néhány példát említsek:A fizikusok szerint minden elemi részecske valójában hullám is, amelynek személyre szabott rezgésszáma, „hullámhossza”, szimmetriája és forgásiránya van. A tankönyvekben mindenütt azt találtam, hogy az elemi részecskék – amikor hullámtermészetük kerül előtérbe – állóhullámként viselkednek. Szerző: Balogh Béla Forrás: interpressmagazin.hu